A Vámkódex III. Cikke szerint 1958 Egyezmény a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (az “New York-i egyezmény“), A szerződő államok bíróságai kötelesek választottbírósági határozatot elismerni és végrehajtani. azonban, figyelembe kell venni, hogy ez utóbbiaknak lehetősége van megtagadni a választottbírósági határozat elismerését és végrehajtását az Egyezmény kimerítően felsorolt eseteinek jelenlétében.
A New York-i Egyezmény V. cikke lehetővé teszi, hogy a felek, akik ellen a határozat végrehajtását kérik, megtámadják annak végrehajtását. Két részre oszlik:
– V(1), amely lehetővé teszi a vesztes fél számára, hogy megtámadja az ítélet végrehajtását az eljáráshoz való jog megsértése alapján;
– V(2), amely nem védi a vesztes fél érdekeit, hanem inkább a végrehajtás helye szerinti államé, különösen abban az esetben, ha a díj sérti annak közrendjét.
A New York-i Egyezmény V. cikke előírja:
“1. A díj elismerése és végrehajtása megtagadható, annak a félnek a kérésére, akivel szemben hivatkoznak, csak akkor, ha ez a fél benyújtja az illetékes hatóságnak, ahol az elismerést és a végrehajtást kérik, bizonyíték erre:
(egy) A II. Cikkben említett megállapodás felei voltak, a rájuk alkalmazandó törvény alapján, némi képtelenség alatt, vagy az említett megállapodás nem érvényes azon törvény alapján, amelyre a felek aláírták, vagy, bármilyen jelölés hiánya, annak az országnak a törvényei szerint, ahol a díjat odaítélték; vagy
(b) Az a fél, akinek a ítéletére hivatkoznak, nem kapott megfelelő értesítést a választottbíró kinevezéséről vagy a választottbírósági eljárásról, vagy egyébként nem tudta bemutatni az ügyét; vagy
(c) A döntés olyan különbséggel foglalkozik, amelyet a választottbírósági eljárás alá vontának feltételei nem képeznek, vagy nem esnek bele, vagy olyan határozatokat tartalmaz, amelyek a választottbírósági eljárás alá nem tartoznak, feltéve, hogy, ha a választottbírósági eljárás alá vont ügyekben hozott határozatok elválaszthatók-e az így nem benyújtott döntésektől, a határozat azon része, amely döntéseket tartalmaz a választottbíróságra benyújtott ügyekben, elismerhető és végrehajtható; vagy
(d) A választottbírói testület összetétele vagy a választottbírósági eljárás nem volt összhangban a felek megállapodásával, vagy, ha nem sikerül ilyen megállapodást kötni, nem volt összhangban a választottbírósági eljárás helye szerinti ország jogával; vagy
(e) Az ítélet még nem vált kötelező erejűvé a felek számára, vagy annak helye szerinti ország illetékes hatósága félretette vagy felfüggesztette, vagy amelynek törvényei szerint, ezt a díjat megnyerték.
2. A választottbírósági határozat elismerését és végrehajtását is meg lehet tagadni, ha az elismerést és végrehajtást kérő ország illetékes hatósága megállapítja, hogy:
(egy) Az eltérés tárgyát az adott ország joga alapján nem lehet választottbírósági úton rendezni; vagy
(b) A díj elismerése vagy végrehajtása ellentétes lenne az ország közrendjével”.
Az V. cikk értelmezése(1) (egy)
V. cikk(1)(egy) nem hoz létre fellebbezési eljárást, amely lehetővé teszi a vesztes fél számára, hogy az érdemi határozatát megtámadja. Ez ellentétes lenne a New York-i egyezmény szellemével, ami a választottbírósági határozatok hatékonyságának biztosítása. Ez csak akkor teszi lehetővé a választottbírósági ítélet végrehajtásának hatályon kívül helyezését, ha (1) - a felek a rájuk alkalmazandó jog alapján cselekvőképtelen helyzetben vannak, vagy - (2) - a választottbírósági megállapodás érvénytelen azon törvény alapján, amelyre a felek aláírták, vagy -, bármilyen jelölés hiánya, annak az országnak a törvényei szerint, ahol a díjat odaítélték.
Az első felteendő kérdés az V. cikk értelmezéséhez kapcsolódik(1)(egy). Hogyan értelmezi ez a rendelkezés önmagát?? Más szavakkal, köteles az ilyen bírósági igénybe vett állami bíróság akkor helyezte hatályon kívül az ítéletet, ha valamelyik kimerítően felsorolt eset felmerül, vagy csak lehet kizárja. Más szavakkal, vajon az állami bíróságok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek??
Az egyezmény tervezői inkább ezt a döntést az állami bíróságoknak tulajdonították az ilyen jogorvoslattal. Így, a kifejezés használata “lehet” az V. cikk mérlegelési jogkört biztosít az állami bíróságok számára. azonban, szem előtt kell tartani, hogy a New York-i Egyezmény célja a választottbírósági határozatok hatékonyságának fokozása. Ebből adódóan, elengedhetetlen az V. cikk jóhiszemű alkalmazása.
Először az V. cikk alapján lehetséges(1)(egy) arra, hogy valamelyik fél értékelje, hogy a választottbírósági megállapodás valójában érvénytelen volt azzal, hogy állítólag nem fele fele annak. Illusztrálni, Romániában választottbírósági ítéletet adtak ki egy román eladónak egy német társaság ellen. A díj átadása után, a német cég megváltoztatta a tulajdonosát. Az új tulajdonos úgy döntött, hogy vitatja a díj végrehajtását, de a végrehajtásnak megvan, azonban, megkapta. Az állami bíróság szerint, kivételes körülmények között az ítélet végrehajtható egy másik személlyel szemben, ha ez a személy az odaítélő fél jogutódja.[2]
azonban, ez a kedvező megoldás lehet, hogy nem vonatkozik a vállalati fátyol átszúrására. Egyesült Államok. a bíróság úgy döntött, annak ellenére, hogy a társaság, amelynek ellen végrehajtást kértek, az a társaság anyavállalata volt, amely valójában a választottbírósági megállapodás fele volt, az odaítélést az anyavállalat ellen nem lehetett érvényesíteni, mivel ez a társaság nem alkotott „egyetlen szervezetet” a válaszadóval[3].
Második, V. cikk(1)(egy) lehetővé teszi az alperesnek, hogy állítsa, hogy a bíróság tévesen vette át joghatóságát a vita felett. Ez az állítás a Kompetencia kompetencia doktrína, amely szerint a választott bíróság dönthet saját joghatóságáról anélkül, hogy megvárná az állami bíróságtól ennek meghatározását. azonban, a választottbírósági határozat végrehajtása tekintetében, a végső szó általában az állami bíróság. Más szavakkal, az állami bíróság megtagadhatja az ítélet végrehajtását az V. cikk alapján(1)(egy) ha elegendő bizonyítékot nyújtottak be arra vonatkozóan, hogy a választott bíróság helytelenül fenntartotta saját joghatóságát.
Sanam Pouyan, Aceris Law LLC
[1] Hitelező a díj alapján (Tajvan) v. Adós az ítélet alapján (Németország) (Fellebbviteli bíróság 2007), az Évkönyv Kereskedelmi Választottbíráskodás XXXIII (2008) (Németország nem. 114) 541–548. Lásd még Ruházati gyártó (Ukrajna) v. Textilgyártó (Németország) (Fellebbviteli bíróság 2009), az XXXV. évkönyv kereskedelmi választottbíráskodásban (2010) (Németország nem. 126) 362–364 és a China National Building Material Investment Co., Kft. (PR China) v. BNK International LLC (MINKET) (Kerület Texasban, Austin osztály 2009), az XXXV. évkönyv kereskedelmi választottbíráskodásban (2010)(Egyesült Államok nem. 690), nál nél 507509.
[2] Román cég C v. német (F. R.) buli (Hamburgi Legfelsőbb Bíróság 1974), az évkönyv II (1977) (Németország nem. 10) 240–240-nél.
[3] Rive konzorcium, S. A.. C.V.. (Mexikó) v. Cancun Briggs, Inc. (MINKET) v. David Briggs Enterprises, Inc. (MINKET) (5Cir. 2003), az Évkönyv Kereskedelmi Választottbíráskodás XXIX (2004) (Egyesült Államok nem. 472), 1160–1171.