A „folytatódó vállalkozás” meghatározása

A „folytatódó vállalkozás” fogalma a számviteli standardokból származik.

Például, a könyvvizsgálat nemzetközi szabványainak betartásával, „[-ban]a működési folyamat feltételezésével, úgy tekintik, hogy a gazdálkodó egység a belátható jövőben folytatja az üzleti tevékenységet. Pénzügyi kimutatások és, különösen, minden általános pénzügyi kimutatás, ezért folyamatosan működnek, kivéve, ha a vezetés vagy a társaság felszámolására, vagy a tevékenység megszüntetésére szándékozik, vagy nincs reális alternatíva, mint erre. Amikor megfelelő a működési folyamat feltételezése, az eszközöket és a kötelezettségeket azon az alapon kell elszámolni, hogy a gazdálkodó egység képes lesz eszközét realizálni és kötelezettségeit teljesíteni a szokásos üzleti tevékenység során.”[4]

Eszerint, a „folytatódó vállalkozás” nem feltétlenül igényel többéves jövedelmezőség igazolását, mivel „a könyvelők ellentétesek a felszámolással.”[5]

Az (mi)a „folytatódó vállalkozás” fogalmának használata a befektetési arbitrázsban

A választottbíróságok széles körben utaltak a folytatódó vállalkozás fogalmára, miközben alkalmazzák vagy elutasították egy befektetés DCF-értékelését. Például, az iráni és az USA kárjogi bírósága, Amoco úgy határozott, hogy működési vállalkozást hoz létre, be kell bizonyítani, hogy “egy vállalkozás… bizonyította bizonyos bevételi képességét, és volt, ezért úgy kell tekinteni, hogy megtartja ezt a képességet a jövő számára.”[6] Ugyanezt a bizonyítási szintet követelte a befektetők és államok közötti választott bíróságok.[7]

Következésképpen, a „folytatódó vállalkozás” fogalma eltérő körvonalakat kapott a nemzetközi választottbírósági eljárásban, mint a számviteli szférában. Ahelyett, hogy olyan kifejezésekre összpontosítana, mint például a befektetés „felszámolása” vagy „felszámolása”, a választottbíróságok hangsúlyozták a jövedelmezőség fogalmát. Ban,-ben Tavakoli ügy, az Irán – USA követelésügyi bíróság hangsúlyozta ezt a különbséget azzal, hogy elismerte, hogy „[én]n számviteli feltételek, a „folytatódó vállalkozás” kifejezés általában olyan társaságot ír le, amely „folytathatja kereskedelmét, például, megfelelő forrásokkal rendelkezik erre ”- a Törvényszék gyakorlatában, azonban, a „folytatódó vállalkozás” kifejezést általában kevésbé technikai értelemben használják. Annak meghatározásakor, hogy egy társaság működőképes-e, a Közszolgálati Törvényszék általában azt vizsgálja, hogy a társaság a kisajátítás napjáig megkezdte - e működését, és, ha volna, ésszerű kilátásai voltak-e a forradalom utáni folytatására.”[8]

Továbbá, a választottbíróságok szintén meghatározták a jövedelmezőség szükségességét, hogy évekig fennmaradjon. Például, a bíróság a AAPL eset szükséges “legalább két vagy három évig tartó előzetes jelenlét a piacon, amely a minimális időtartam szükséges a folyamatos üzleti kapcsolatok kialakításához.”[9] Egyéb bíróságok, ahelyett, hogy határozott időt kért volna rá, pusztán utaltak a Világbank iránymutatásaira[10]. A működési vállalkozást úgy definiálják, mint „jövedelemtermelő eszközökből álló vállalkozás, amely elegendő ideig működött a jövőbeni jövedelem kiszámításához szükséges adatok előállításához, és ésszerű bizonyossággal elvárható volt, ha a felvétel nem történt, gazdasági életének folyamán folytassa a törvényes jövedelem termelődését az állam általi átvételt követő általános körülmények között.„[11]

Következtetés

A jogi és a számviteli fogalmak félreértése ellenére[12], a választottbíróságok helyzete viszonylag konzisztensnek tűnik. A DCF értékelési módszerének alkalmazásához bizonyítaniuk kell a jövedelmezőség jövőbeli kilátásainak nagy valószínűségét, amelyet általában a beruházás múltbeli teljesítménye bizonyíthat[13]. Más szavakkal, „Az olyan bíróságok, amelyek a „folyamatos vállalkozás” kifejezést több éves jövedelmezőségre utalják, valójában attól tartanak, hogy „ésszerű bizonyossággal” előretekintő kompenzációt hozzanak létre..”[14]

Így, ha egy külföldi befektető kompenzációt kér egy fogadó államtól a befektetésének okozott kárért, kerülnie kell a DCF-értékelésre támaszkodást a jövedelmezőség nyilvántartása hiányában. Fordítva, ha egy állam külföldi befektetést zárta le, ezt meg kell tennie, mielőtt a külföldi befektetés megszerzi a jövedelmezőség eredményeit a kompenzáció megfizetésének kockázatának csökkentése érdekében.

Zuzana Vysudilova, Aceris Law SARL

[1] Quiborax S.A. v. Bolívia többnemzetiségű állama, ICSID ügy. ARB / 06/2, Díj, 16 szeptember 2015, mert. 344: „a DCF módszer széles körben elfogadott módszer az FMV értékelésére [valós piaci érték] folyamatosan működő vállalkozások, bizonyítottan nyereségesek.”

[2] Lásd például Phelps Dodge Corp. v. Iráni Iszlám Köztársaság, 10 Irán – USA CL. Trib. ismétlés. 121 (1986), mert. 30: „A Törvényszék nem ért egyet azzal, hogy a SICAB november előtt „folytatódó vállalkozássá” vált 1980 úgy, hogy az érték olyan elemeit, mint a jövőbeli nyereség és a goodwill, magabiztosan lehessen értékelni. A SICAB esetében, az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos bármely következtetés nagyon spekulatív lenne." Lásd még Siemens A.G. v. Argentína, ICSID ügy. ARB / 02/8, Díj, 6 február 2007, mert. 355: „… A DCF-módszert alkalmazzák a folyamatos aggodalmakra, bevételeik és nyereségük korábbi adatai alapján; másképp, úgy ítélik meg, hogy az adatok túl spekulatívak a jövőbeli nyereség kiszámításához”. Lásd általában, én. Marboe, Kártérítés és károk kiszámítása a nemzetközi befektetési jogban, Oxford University Press (2017), pp. 242-244.

[3] Javasolt számviteli standardok frissítése, A gazdálkodó egység folyamatos aggodalmának feltételezésével kapcsolatos bizonytalanságok közzététele, FASB (2013), p. 5.

[4] Nemzetközi könyvvizsgálati standard (EGY) 570, „Going Concern”, p. 8.

[5] M. Az iroda, A választottbíráskodás értékelése, Kluwer (2008), p. 96. Lásd még A gazdálkodó egység azon képességének bizonytalanságai felfedése, hogy folytassák egy fennálló aggályt, FASB (2014), p. 1: „a pénzügyi kimutatások elkészítésének alapjául a beszámolót készítő egység folytatása folytatódik, mint a vállalkozás folytatását, kivéve, ha és amíg a gazdálkodó egység felszámolása nem válik.”

[6] Amoco International Finance v. Iráni Iszlám Köztársaság, 15 Irán – USA CL. Trib. ismétlés. 189 (1987), mert. 203.

[7] Ázsiai Mezőgazdasági Termékek Kft. V. Srí Lanka Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 87/3, Díj, 27 június 1990, legjobb. 105-108; Metalclad Corporation v. A Mexikói Egyesült Államok, ICSID ügy. milliárd(A)/97/1, Díj, 30 augusztus 2000, legjobb. 119-121.

[8] Vivian Mai Tavakoli v. Iráni Iszlám Köztársaság, 33 Irán – USA CL. Trib. ismétlés. 206 (1997), mert. 95.

[9] Ázsiai Mezőgazdasági Termékek Kft. V. Srí Lanka Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 87/3, Díj, 27 június 1990, mert. 103.

[10] Lásd például Mohammad Ammar AL-Bahloul v. A Tádzsik Köztársaság, SCC V. sz. Ügy (064/2008), Záró díj, június 8, 2010, mert. 71.

[11] Világbank iránymutatások a közvetlen befektetések kezeléséről, 1992; IV. Szakasz 6.

[12] A. Cohen Sad, „Néhány megjegyzés a kompenzációra vonatkozó alapelvekről a befektetési szerződés összefüggésében”, ICSID áttekintés (2007), Vol. 22, p. 10: „A valós piaci érték mérése közgazdaságtan és / vagy számvitel kérdése, és nem az (vagy nem kellene) bármely világos vonalú jogi szabály függvénye. Sajnálatos, hogy az e terület joggyakorlatának és kommentárjának nagy része tükrözi a gazdasági és számviteli fogalmak zavarát, amelyek, viszont, zavaroshoz vezet (és / vagy zavaró) az alkalmazandó jogi szabályok megvitatása.”

[13] Habár, különleges körülmények között, a DCF módszer akkor is használható, ha a beruházás még nem kezdődött meg. Lát Mohammad Ammar AL-Bahloul v. A Tádzsik Köztársaság, SCC V. sz. Ügy (064/2008), Záró díj, június 8, 2010, mert. 74.

[14] M. Az iroda, A választottbíráskodás értékelése, Kluwer (2008), p. 95.