Befektetői és állam közötti választottbírósági eljárások jogellenes kisajátítás gyakran egy állam törvényhozó vagy végrehajtó hatalmának aktusaira összpontosulnak. Ebben a konfigurációban, az olyan cselekmények, mint a végrehajtási rendeletek vagy törvények, az állam kisajátíthatja a külföldi befektetőket.
Viszont, a kisajátítás kevésbé ismert fajtája a bírósági kisajátítás, amely úgy definiálható:[t]szerződéses és egyéb tulajdonosi jogok bírói szervek általi átvétele”.[1]
Az állam igazságszolgáltatási ágából származó kisajátítási cselekmények kevésbé gyakoriak, mint az állam végrehajtó vagy törvényhozó hatalmából eredő cselekmények. Ez a ritkaság logikus, mivel a hazai bíróságok a parlament által elfogadott jogszabályokat vagy végrehajtási rendeleteket alkalmaznak. A legtöbb esetben, amikor egy ilyen kérelem kisajátítást eredményez, általában magából a jogszabályból vagy végrehajtási rendeletből fakad, nem pedig annak bírósági alkalmazása.
A Törvényszék be OAT Taftnet kontra Ukrajna a bírósági és a kisajátítás egyéb formái közötti viszonyról az alábbiakban nyilatkozott:[2]
A jogellenes kisajátításnak a kortárs befektetési megállapodásokban általánosan elterjedt tilalma elsősorban a tulajdonjogok védelmére vonatkozik a törvényhozó vagy végrehajtó hatalmával visszaélő kormány ellen.. Így leginkább a közigazgatási és jogalkotási aktusokhoz kapcsolódik. Az a kérdés, hogy ezen felül kisajátítási cselekmény is származhat-e az igazságszolgáltatásból, míg a nemzetközi jog és a BIT-védelem elvben nem zárja ki, nem gyakori jelenség, ezért az üggyel kapcsolatos nézetek kevésbé kidolgozottak.
Más szavakkal, bár viszonylag ritka, vannak befektető-állami választottbíróságok, ahol a bírói magatartás maga a kisajátításnak felel meg, szemben a jogalkotási vagy végrehajtási aktussal.
A bírósági kisajátítás a befektető-állami választottbírósági eljárásban heves viták tárgya, és gyakran összekeverik vele az igazságszolgáltatás megtagadása. Bonyolultsága ellenére, a bírósági kisajátítás jelentős gyakorlati értékkel bír, mivel potenciálisan a befektetők követeléseinek alapját képezheti, vagy segíti az államokat az ilyen követelések megkerülésében, a körülötte zajló tartalmas viták és bizonytalanságok ellenére.[3]
A bírósági kisajátítás fogalmának tömör áttekintéséért:
- A bírósági kisajátítást először meg kell különböztetni az igazságszolgáltatás megtagadásától.
- Másodszor, elemezni kell a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítésére vonatkozó követelmény hiányát a bírósági kisajátítás során, mivel a bírósági kisajátítás döntő jellemzője.
Az igazságszolgáltatás megtagadása és a bírósági kisajátítás megkülönböztetése
A fogalmak az igazságszolgáltatás megtagadása és a bírósági kisajátítás szorosan összefügg, bár a befektető-állami választottbíróság vezető szakemberei megkérdőjelezték megkülönböztethetőségüket.[4]
J. szerint. Paulsson, az igazságszolgáltatás megtagadását a következő körülmények jellemzik: „[r]törvényes jogok védelme érdekében a bírósághoz fordulás megtagadása, döntés megtagadása, eszméletlen késedelem, nyilvánvaló diszkrimináció, vesztegetés, vagy a végrehajtói nyomásnak való alávetettség.”[5]
Nagyon hasonló definíciót vallott a törvényszék Azinian kontra Mexikó, a következő feltételekkel: „Az igazságszolgáltatás megtagadására hivatkozhat, ha az illetékes bíróságok megtagadják a kereset benyújtását, ha indokolatlan késedelemnek teszik ki, vagy ha súlyosan nem megfelelő módon szolgáltatnak igazságot.”[6] Az igazságszolgáltatás megtagadása sokkal több helyzetben található, mint a bírósági kisajátítás. Ennélfogva, továbbra is nehéz a befektető-állam választottbírósági eljárására alkalmazható kimerítő meghatározás elérése.
Az igazságszolgáltatás megtagadása jellemzően az eljárási magatartáson múlik, de az állam igazságszolgáltatási és jogi architektúrájával is jellemezhető.[7] Ez, ebből kifolyólag, nem korlátozódik a bírói magatartás elemzésére. Ellentétben, A bírósági kisajátítás kizárólag a bírósági cselekmény kisajátító jellegére összpontosít.
Az igazságszolgáltatás megtagadása és a bírósági kisajátítási követelések alakulása a befektető-állami választottbíráskodásban
Az igazságszolgáltatás megtagadása régebbi eredetű, mint a bírósági kisajátítás fogalma, a nemzetközi közjog értelmében a nem állampolgárok számára biztosított minimális bánásmód összetevője. Ezt a diplomáciai védelemben is alkalmazták.
Például, ban elemezték az igazságszolgáltatás megtagadását Neer kontra Mexikó ban ben 1926, hasonló korábbi ítélkezési gyakorlatot követve, a következő feltételekkel: „[én]t lényegtelen, hogy az „igazságszolgáltatás megtagadása” kifejezés’ abban a tág értelemben kell venni, amelyben a végrehajtó és törvényhozó hatóságok aktusaira, valamint a bírósági aktusokra vonatkozik., vagy szűk értelemben használják-e, amely csak az igazságügyi hatóságok aktusaira korlátozza”.[8]
Az igazságszolgáltatás megtagadásának jelentősége a mai befektető-állam választottbírósági eljárásban olyan, hogy az Egyesült Államok kétoldalú befektetési mintaszerződése, benne 2012 változat, kifejezetten ennek szentel egy cikket, amely a következőképpen van írva: „[f]a levegő és az igazságos bánásmód magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy ne tagadják meg az igazságszolgáltatást a büntetőügyekben, civil, vagy a világ fő jogrendszereiben megtestesülő tisztességes eljárás elvének megfelelő közigazgatási bírói eljárást”.
Jelentősen, összetevőjeként írták le az igazságszolgáltatás megtagadását nemzetközi szokásjog és csatlakozik a tisztességes és méltányos bánásmód a befektető-állami választottbírósági döntések jelentős részében.[9]
Viszonylag kevesebb befektető-állami választottbírósági eljárásban találtak bírósági kisajátítást, bár a korai ügyekben az Egyesült Államok-Iráni Claims Tribunal is tárgyalta ben 1986 és egy francia-olasz választottbírósági bizottság által 1952.[10]
Kulcsfontosságú befektetői és állami választottbírósági díjak az igazságszolgáltatás megtagadásáról és a bírósági kisajátításról
Az igazságosság tagadása
Egy mérföldkőnek számító ítélet, amely a az igazságszolgáltatás megtagadása jelentése Loewen kontra Egyesült Államok, ahol a törvényszék, a NAFTA értelmében, szükségtelennek ítélte az igazságszolgáltatás megtagadása és a bírósági kisajátítás megkülönböztetését.
Míg a törvényszék be Loewen felismerte, hogy a „[w]a lyukper és az azt követő ítélet egyértelműen helytelen és hiteltelen volt”, nem volt hajlandó megtalálni az igazságszolgáltatás megtagadását, a következő módon dönt: „Eszerint, arra a következtetésre jutottunk, hogy a Loewen nem alkalmazta hazai jogorvoslati lehetőségeit, nevezetesen a Legfelsőbb Bíróság lehetőségét és azt, ennek következtében, Loewen nem mutatta be a nemzetközi szokásjog és a NAFTA megsértését, amiért az alperes felelős..”[11]
A bíróság Loewen visszautasította az igazságszolgáltatás megtagadását, mert a helyi jogorvoslati lehetőségeket nem merítették ki.[12] Viszont, példa egy befektető-állami választottbírósági ítéletre, amelyben igazságszolgáltatás tagadását állapították meg jelentése Oroszlán v Mexikó, mivel ebben az esetben a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerültek. A törvényszék határozottan megállapította: „[én]Nehéz elfogadni, hogy Lion nem merített ki minden ésszerű és elérhető jogorvoslatot, ésszerű kilátásba helyezve az általa elszenvedett igazságszolgáltatás megtagadásának visszafordítását..”[13]
Bírósági kisajátítás
A bírósági kisajátításról a befektető-állami választottbíróságban, Saipem kontra Banglades mérföldkőnek számító ítélet. A középpontjában a bangladesi igazságügyi szervek túlkapása és az ICC-díj megsemmisítése áll.. Az ICSID Törvényszék megállapította, hogy a bangladesi bíróságok intézkedései közvetett kisajátításnak minősültek azáltal, hogy végrehajthatatlanná tették az ICC ítéletét, ezzel megfosztva a Saipemet a szerződésből és az odaítélésből eredő jogaitól. Ban ben Saipem, a bírói kisajátítást elválasztották az igazságszolgáltatás megtagadása és kifejezetten jellemzi a törvényszék.[14] Ez az ítélet azért is kulcsfontosságú, mert azt feltételezte, hogy a bírósági kisajátítás az igazságszolgáltatás megtagadása magas küszöbének elérése nélkül is megtalálható..[15]
Karkey kontra Pakisztán egy további befektető-állami választottbírósági ítélet, amelyben kisajátítás bírósági cselekményekben találtak, anélkül, hogy az igazságszolgáltatás megtagadásához folyamodna.[16] A bíróság karkey elemezte a pakisztáni legfelsőbb bíróság döntéseit, amely a befektető követelésének alapját képezte.[17] A helyi gyógymódok kimerültek karkey, ezért ebben az esetben nem elemezték őket.
Figyelemre méltó, hogy a törvényszék in karkey irracionalitást és önkényességet talált egy hazai határozatban, és kisajátításnak ítélte azt anélkül, hogy az igazságszolgáltatás megtagadásának hagyományos mércéjéhez folyamodott volna.[18] Az a tény, hogy ezt a díjat átadták 2017 utalhat arra, hogy a befektető-állami választottbíróság egyre inkább elfogadja a bírósági kisajátítást, -hoz képest 2009, amikor a Saipem díjat átadták.
A helyi jogorvoslati lehetőségek kimerülésének szabálya az igazságszolgáltatás megtagadása és a bírósági kisajátítási követelések esetén a befektetői állam választottbíróságában
Az igazságszolgáltatás megtagadása esetén a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítése szükséges
A legfontosabb különbség a bírósági kisajátítás és az igazságszolgáltatás megtagadása a befektető-állami választottbíróság a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítésében rejlik. Ez fontos gyakorlati következménye a bírósági kisajátítás és az igazságszolgáltatás megtagadása közötti elválasztásának.
A helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítése számos kétoldalú befektetési szerződésben foglalt szabály. Találóan írja le a cikk 26 az ICSID-egyezmény: „A Szerződő Állam megkövetelheti a helyi közigazgatási vagy bírósági jogorvoslatok kimerülését az ezen egyezmény szerinti választottbírósági hozzájárulás feltételeként.”
Más szavakkal, a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítésének szabálya megköveteli a befektetőtől, hogy keresetét a hazai bíróságok előtt nyújtsa be az utolsó rendelkezésre álló hazai bírósági lépcsőig, mielőtt az ilyen befektető választottbírósághoz fordulhatna..
A kimerítő helyi jogorvoslatok szigorú követelménye lett az igazságszolgáltatás megtagadása.[19]
A bíróság Loewen kontra Egyesült Államok a következő szavakkal magyarázza ennek a követelménynek az indokát: „[egy] a bírósági eljárás során megtámadható bírósági határozat nem jelenti az igazságszolgáltatás megtagadását”.[20]
A bírósági kisajátítás nem igényli a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítését
Ellentétben, a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítése nem tűnik szigorú követelménynek a bírósági kisajátításon alapuló befektető-állami választottbírósági keresetekben.[21]
Például, ban ben Saipem, Banglades megpróbálta előadni azokat az érveket, amelyek lehetővé tették az Egyesült Államok győzelmét Loewen, nevezetesen az a tény, hogy az állításokat az igazságszolgáltatás megtagadásával kell elemezni, és hogy a helyi jogorvoslati lehetőségeket nem merítették ki.[22]
A törvényszék azt próbálta elemezni, hogy ésszerű lenne-e a nemzeti bíróságok előtt peres eljárást folytatni. A törvényszék megkérdezte: „Más szavakkal, a jogorvoslati lehetőségek kimerülése az igazságszolgáltatás cselekményével történő kisajátításra irányuló érvényes kereset érdemi követelménye?”[23]
A törvényszék válasza saját kérdésére a következő volt: „Míg a Törvényszék egyetért a felekkel, a bírósági kisajátítás feltételezi, hogy a bíróságok’ a beavatkozás jogellenes volt, ez nem jelenti azt, hogy a bíróság általi kisajátítás szükségszerűen feltételezi az igazságszolgáltatás megtagadását. Eszerint, hajlamos úgy gondolni, hogy a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítése nem képezi a kisajátítás bíróság általi megállapításának érdemi követelményét.”[24]
A törvényszék elutasította Banglades érveit, amely részben arra támaszkodott Loewen, és egyetértett Saipem állításával, mely szerint bírósági kisajátításról van szó, amihez nem volt szükség a helyi jogorvoslatok kimerítésére.[25]
Záró megjegyzések
Miközben egy nem praktikus és rosszul definiált fogalom, a bírósági kisajátítás valószínűleg új ítélkezési gyakorlatot teremt, és új követelések alapját képezi a befektető-állami választottbíróságban.
Számos praktikus kivonat található a, gyakran ellentmondásos, ítélkezési gyakorlat a bírósági kisajátításról és az igazságszolgáltatás megtagadása.
A beruházó-állam választottbírósági eljárásban részes államok kifejezetten érdekeltek lehetnek abban, hogy a befektetők igazságszolgáltatási cselekményeivel vagy jogi és bírói szervezetükkel kapcsolatos követeléseit az igazságszolgáltatás megtagadásaként értelmezzék.. Az igazságszolgáltatás megtagadása magas küszöböt jelent, és általában a befektetőnek ki kell merítenie a helyi jogorvoslati lehetőségeket.. Lehet, ebből kifolyólag, életképes védelmet jelent az államok számára.
Ellentétben, a beruházó és az állam közötti választottbírósági eljárásban részt vevő befektetők, akik egy állam bírósági szervének esetleges kisajátítási cselekményével szembesülnek, dönthetnek úgy, hogy bírósági kisajátításra hivatkoznak. Ez lehetővé tenné számukra, hogy elkerüljék az igazságszolgáltatás megtagadásának szigorúbb küszöbét és a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítésének szabályát..
Ezeket az átvételeket korlátozza a bírósági kisajátításra vonatkozó ítélkezési gyakorlat ellentmondásos és fejlődő jellege., és az egyes esetek sajátosságai szerint.
Tovább kell látni, hogy a bírósági kisajátítást részletesebben kidolgozzák-e és körülhatárolják-e a befektető és az állam közötti választottbírósági határozatok, vagy összevonják az igazságszolgáltatás megtagadásával.
[1] V. Küldött, „BÍRÓSÁGI KÖVETELMÉNY A NEMZETKÖZI BEFEKTETÉSI JOGBAN”, Nemzetközi és Összehasonlító Jogi Negyedév 70.1 (2021), p. 166.
[2] OAO Taftneft kontra Ukrajna, UNCITRAL, Díj az érdemekért, 29 július 2014, mert. 459.
[3] Lát M. Sattorova, Bírósági kisajátítás vagy az igazságszolgáltatás megtagadása? Megjegyzés a Saipem kontra Bangladesről, Int. A.L.R. 2010, 13(2), 35-41; A. meghal, „Bíróságok kisajátítása: Kisajátításról vagy az igazságszolgáltatás megtagadásáról van szó?”, A nemzetközi választottbíráskodás és közvetítés mai kérdései: a Fordham Papers (Brill Nijhoff, 2011); M. Sattorova, „Az igazságszolgáltatás álcázott megtagadása?” Befektetési választottbíróság és a külföldi befektetők védelme a bírói visszaélésekkel szemben, I.C.L.Q. 2012, 61(1), 223-246.
[4] M. Sattorova, Bírósági kisajátítás vagy az igazságszolgáltatás megtagadása? Megjegyzés a Saipem kontra Bangladesről, Int. A.L.R. 2010, 13(2), 35-41.
[5] J. Paulsson, Az igazságszolgáltatás megtagadása a nemzetközi jogban (2009), p. 204.
[6] Robert Azinian, Kenneth Davitian, & Ellen Baca v. A Mexikói Egyesült Államok, ICSID ügy. milliárd(A)/97/2, Díj, 1 november 1999, mert. 102.
[7] Iberdrola Energía S.A. kontra Guatemalai Köztársaság, ICSID ügy. ARB/09/5, Záró díj, 17 augusztus 2012, mert. 444.
[8] Le és Le (USA.) v. Mexikói Egyesült Államok, Általános követelések bizottsága, Döntés, 15 október 1926, mert. 4.
[9] Többek között, Chevron Corp és Texaco Petroleum Corp kontra Ecuador (II), PCA-ügy. 2009-23, Második részdíj a II. pályán, 30 augusztus 2018, mert. 8.24; Liman Caspian Oil BV és NCL Dutch Investment BV kontra Kazah Köztársaság, ICSID ügy. ARB/07/14, Kivonatok a díjról, 22 június 2010; Rumeli Telekom A.S. és a Telsim Mobile Telekomunikasyon Hizmetleri A.S.. v Kazah Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 05/16, Díj, 29 július 2008; Spyridon Roussalis Romániában, ICSID ügy. ARB/06/1, Díj, 7 december 2011; Swisslion DOO Skopje kontra Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 09/16, Díj, 6 július 2012.
[10] Oil Field of Texas Inc. v. Az Iráni Iszlám Köztársaság kormánya, Irán-USA követelések bírósága, Díj a sz. ügyben. 43 (258-43-1) október 8, 1986, Kereskedelmi választottbírósági évkönyv, Vol. XII; Rumeli Telekom A.S. és a Telsim Mobile Telekomunikasyon Hizmetleri A.S.. v Kazah Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 05/16, Díj, 29 július 2008, mert. 702.
[11] Loewen csoport, Inc és Raymond L. Loewen kontra Amerikai Egyesült Államok, ICSID ügy. milliárd(A)/98/3, Díj, 26 június 2003, legjobb. 137, 217.
[12] Azonosító. mert. 217.
[13] Lion Mexico Consolidated LP v. Mexikói Egyesült Államok, ICSID ügy. milliárd(A)/15/2, Díj, 20 szeptember 2021, mert. 603.
[14] Saipem kontra Banglades, ICSID ügy. ARB / 05/07, Díj, 30 június 2009, mert. 181.
[15] Ugyanott.
[16] Karkey Karadeniz Elektrik Uretim A.S.. v Pakisztáni Iszlám Köztársaság, ICSID ügy. ARB/13/1, Díj, 22 augusztus 2017, mert. 550.
[17] Azonosító. mert. 648.
[18] Azonosító. legjobb. 556, 645.
[19] Loewen csoport, Inc és Raymond L. Loewen kontra Amerikai Egyesült Államok, ICSID ügy. milliárd(A)/98/3, Díj, 26 június 2003, mert. 151; Antoine Abou Lahoud és Leila Bounafeh-Abou Lahoud kontra Kongói Köztársaság, ICSID-ügy ARB/10/4, Díj, 7 február 2014, mert. 466.
[20] Loewen csoport, Inc és Raymond L. Loewen kontra Amerikai Egyesült Államok, ICSID ügy. milliárd(A)/98/3, Díj, 26 június 2003, mert. 153.
[21] Saipem S.p.A. v. A Bangladesi Népköztársaság, ICSID ügy. ARB / 05/07, Díj, 30 június 2009, legjobb. 179 nak nek 181.
[22] Azonosító. legjobb. 177-178.
[23] Azonosító. mert. 176.
[24] Azonosító. mert. 181.
[25] Azonosító. legjobb. 179-181.