A legnépszerűbb nemzet záradékai, vagy MFN záradékok, a befektetésvédelmi szerződések túlnyomó többségében. Céljuk, hogyhogy a fogadó ország kiterjed a fedezett külföldi befektetőre és annak befektetéseire, alkalmazandó, bánásmód, amely nem kevésbé kedvező, mint bármely harmadik ország külföldi befektetőinek.”[1] Ilyen egyenlő bánásmód szerint, Az MFN-záradékok „egyenlő versenyfeltételek [...] különböző országokból származó külföldi befektetők között.”[2] A nemzeti bánásmóddal együtt, Az MFN-kezelés a kontingens szabványok kategóriájába tartozik, abban az értelemben, hogy azt a másokkal azonos bánásmódban részesített bánásmód alapján határozzuk meg, ebben az esetben harmadik országok befektetői.[3]
Ilyen MFN-záradék szerepel, például, ban ben III. Cikk(2) Kanada és Szlovákia között megkötött BIT amely előírja, hogy „[e]A Szerződő Fél a másik Szerződő Fél befektetőinek a saját területén történő befektetéseinek vagy hozamainak nem kevésbé kedvező elbánást biztosít, mint amit, hasonló körülmények között, bármely harmadik állam befektetőinek befektetéseihez vagy hozamaihoz.”
Az MFN-klauzula alkalmazási körét megteheti, azonban, szerződésenként eltérő lehet. Valójában, egyes szerződések, mint például a A BIT Argentína és Spanyolország között megkötött (Cikk(2)), nagyon széles körű MFN-kezelést biztosítanak aminden ügy szabályozott”Szerint a szerződés. Egyéb, mint például a OLAJ (Cikk 1103), határozza meg, hogy az MFN záradék csupána létesítmény, beszerzés, terjeszkedés, vezetés, magatartás, művelet, és a befektetések értékesítése vagy egyéb elidegenítése.”
Amint azt Campbell McLachlan összefoglalja, A beruházási szerződésekben az MFN-klauzulák általános elemei jogi tesztet alkotnak, amely megköveteli a következő kérdések megválaszolását:[4]
- Az állam milyen cselekedetei képesek kialakulni “kezelés”?
- Mi az a személyek vagy dolgok releváns osztálya - az összehasonlítók -, akiknek a bánásmódját össze kell hasonlítani az MFN-klauzula alapján védett személyek osztályával?
- A biztosított bánásmód szintje: kevésbé vagy kevésbé kedvező?
A kezelés fogalma és hatóköre
Bár az MFN-klauzula a kezelés összehasonlítását vonja maga után, a szerződések általában hallgatnak arról, hogy pontosan mi képezi az ilyen bánásmódot. Így, ez a fogalom általában a választott bíróságok értelmezésére marad. Általános megközelítést vázolt fel a Szuez v. Argentína abban az esetben, amikor a választott bíróság úgy ítélte meg, hogy „rendes jelentése [a kezelés kifejezés] a befektetés összefüggésében magában foglalja az egyik Szerződő Állam által a szerződés hatálya alá tartozó befektetők által végrehajtott befektetésekre biztosított jogokat és kiváltságokat, valamint kötelezettségeket és terheket..”[5]
Bár ez a meghatározás az anyagi védelmi normák tekintetében viszonylag egyértelműnek tűnik (A), kevésbé nyilvánvaló a beruházási szerződésekben foglalt eljárási jogok és / vagy vitarendezési rendelkezések tekintetében (B).
A. Substantive Standards and MFN Clauses in Investment Arbitration
Aligha kétséges, hogy az MFN-záradék felhasználható a harmadik szerződésből származó kedvezőbb érdemi bánásmód behozatalára.[6] A befektetési választottbírósági eset azt mutatja, hogy az MFN záradékot alkalmazták a következő érdemi védelmi szabványok importálásához:
- Méltányos és méltányos bánásmód[7];
- Teljes védelmi és biztonsági szabvány;[8] vagy
- Esernyő záradék.[9]
Ez nem jelenti azt, hogy az MFN-klauzulák mindig úgy lesznek utasítva, hogy lehetővé tegyék a kedvezőbb érdemi bánásmód behozatalát egy harmadik szerződésből, azonban. Például, ban ben Az İçkale Construction Limited Company v. Türkmenisztán, ICSID ügy. ARB / 10/24, egy választott bíróság, amelynek elnöke dr. Veijo Heiskanen megfogalmazottnak tartja az MFN-záradékot:
„Mindegyik Fél hozzájárul ezekhez a beruházásokhoz, ha létrejött, nem kevésbé kedvező bánásmód, mint hasonló helyzetben a befektetői befektetéseknek vagy bármely harmadik ország befektetőinek befektetéseinek, amelyik a legkedvezőbb. ”
Ez a választott bíróság úgy döntött, hogy a „hasonló helyzetek”Azt jelentette, hogy az MFN kezelési kötelezettsége “megköveteli a székhely szerinti állam befektetőinek és a harmadik államok befektetőinek befektetéseinek tényleges helyzetének összehasonlítását, annak meghatározása céljából, hogy a székhely szerinti állam befektetői számára biztosított bánásmód kedvezőtlenebb-e, mint bármely más tagállam befektetőinek befektetései harmadik állam,” aláássa az MFN-záradék azon képességét, hogy kedvezőbb érdemi bánásmód-szabványokat importáljon.
Míg ennek az ítéletnek a disszonanciáját különféle szerzők kiemelték, akik ezt a megközelítést nevezték “túlságosan korlátozó“, és a tudósok kételyüket fejezték ki e díj helyességével kapcsolatban, nem lehet azt feltételezni, hogy minden választott bíróság megengedi az MFN-klauzulának, hogy teljesítse a hagyományos célját.
B. Procedural and Dispute Resolution Provisions and MFN Clauses in Investment Arbitration
További vita, azonban, felmerül az MFN-klauzula alkalmazása annak érdekében, hogy egy harmadik szerződésből kedvezőbb eljárási és / vagy vitarendezési rendelkezéseket lehessen behozni. Ebben a tekintetben, a választott bíróságok teljesen ellentétes álláspontot foglaltak el.
A döntések egy sorozatában, a választott bíróságok ezt figyelembe véve liberális megközelítést alkalmaznak, kivéve, ha a BIT másként rendelkezik, semmi sem akadályozza az MFN-záradék alkalmazását annak érdekében, hogy egy harmadik szerződésből kedvezőbb vitarendezési mechanizmust lehessen behozni. Ez a megközelítés a 2007 - es döntés után kezdett elterjedni Maffezini v. Spanyolország ügy, ahol a választott bíróság megállapította, hogy „ha egy harmadik fél szerződés olyan rendelkezéseket tartalmaz a viták rendezésére, amelyek a befektető jogainak és érdekeinek védelme szempontjából kedvezőbbek, mint az alapszerződésben foglaltak, such provisions may be extended to the beneficiary of the most favored nation clause”.[10] Ugyanebben az irányban, a bíróságon Osztrák vonalak v. Szlovákia úgy vélte, hogynincs fogalmi ok, amiért az MFN-klauzulát az anyagi garanciákra kell korlátozni, és kizárni az eljárási védelmet, ez utóbbi eszköz az előbbi érvényesítésére.”[11]
Mindazonáltal, más választott bíróságok elutasították azt az érvet, hogy az MFN-klauzula kiterjeszthető az eljárási és / vagy vitarendezési rendelkezésekre. Például, az Argentína – Olaszország BIT értelmezése közben, a választottbíróság a Impregilo v. Argentína úgy ítélte meg, hogy „Az Impregilo nem támaszkodhat a [MFN] cikk záradéka 3(1) az Argentína – Olaszország BIT-nek a helyi bíróságokhoz való folyamodási kötelezettség elkerülése érdekében 18 hónapok. Ez a klauzula nem használható az illetékes közigazgatási vagy igazságügyi szervek igénybevételének kötelezettségének megkerülésére 18 hónapok.”[12] Hasonlóképpen, a bíróságon Euram v. Szlovákia úgy vélte, hogy[e]barátom ha ez a BIT tágan megfogalmazott MFN záradékot tartalmaz, ez a klauzula nem helyettesítheti a választottbírósági rendelkezést, és lehetővé teheti a befektető számára, hogy sikeresen indítson választottbírósági eljárást egy részes állam ellen a BIT-ben, nem számít, milyen választottbírósági rendelkezéseket fogadhatott el a Részes Állam a többi BIT-jében. [Megállapította] cikkében foglalt MFN-rendelkezés 3(1) cikke nem érinti az 5. cikk szerinti joghatóságának körét 8.”[13] Más bíróságok is ezt a megközelítést követték.[14]
Különösen, több választottbíró, mint például Brigitte Stern professzor, azt állítani, hogy „nagyon erősen meggyőződve arról [hacsak a BIT másként nem rendelkezik] Az MFN-záradékokat nem szabad alkalmazni a vitarendezési mechanizmusokra [és] ezért nem értenek egyet a Maffeziniben és másokban elért eredménnyel. esetek”.[15] Pontosabban, véleménye szerint az MFN klauzula csak azokat a jogokat érinti, amelyeket a befektető befektetése a BIT alapján élvezhet, legyen az érdemi vagy joghatósági, de nem terjed ki azokra a feltételekre, amelyeket teljesíteni kell a BIT szerint, mint például a joghatóság előfeltételei az ilyen jogokhoz való hozzáféréshez.[16]
Az összehasonlító megléte és a kezelés foka - Ugyanaz a fajta Az MFN-klauzulák szabálykorlátozásai
Az MFN-záradék alkalmazásához szükséges második és harmadik elem egy összehasonlító harmadik szerződés megléte, amely kedvezőbb elbánási rendelkezéseket tartalmaz. Amint azt Campbell McLachlan összefoglalja, kettős identitásnak kell léteznie a két szerződés között:[17]
- A tárgy meghatározása a záradék által védett jogok és az összehasonlított jogok között;
- Hogy a záradék által védett személyek vagy dolgok ugyanahhoz a személyek vagy dolgok kategóriájához tartoznak, amelyek összehasonlítását végzik, és ugyanazon kapcsolatban vannak az érintett állammal.
A kettős azonossági teszt az ún ugyanaz a fajta szabály. Ez a szabály gyakran azt írja elő, hogy az MFN-záradék felhasználható egy harmadik szerződésből csak az alapszerződésben már létező kezelés behozatalára, de kevésbé kedvező feltételekkel. Például, az A. és B. állam közötti szerződés teljes védelmi és biztonsági rendelkezést tartalmaz, amely csak a fizikai védelemre korlátozódik. Ha ez a szerződés MFN-záradékot tartalmaz, ez utóbbi kedvezőbb, teljes körű védelmi és biztonsági rendelkezéseket vonzhat az A és C államok között megkötött szerződésből, amely nem csak fizikai tárgyakat érint, hanem jogi védelem is. azonban, ha az A. és B. állam közötti szerződés nem tartalmaz teljes védelmi és biztonsági záradékot, az MFN-klauzula nem szolgálhat átjáróként az ilyen rendelkezések behozatalára az A és C állam közötti szerződésből. Az ILC-nek az MFN-klauzulákról szóló cikktervezethez fűzött kommentárjában, kell lennielényeges azonosság a két érintett záradék tárgya között [mivel] Az államok nem tekinthetők a vállalt kötelezettségeken túl kötelezőnek.” [18]
Ezt az elvet alkalmazták a befektetési választottbírósági ítélkezési gyakorlatban. Például, a választottbíróság a Doutremepuich v. Mauritius ügyben úgy döntött, hogy a ugyanaz a fajta a szabály az, hogymegakadályozni egy államot, az MFN záradék alkalmazásával, attól, hogy kötelezettségeit kiterjesztenék olyan kérdésekre, amelyeket nem gondolt.”[19] Ugyanezt az álláspontot képviselte a választottbíróság a Rawat v. Mauritius ügy.[20]
Következtetés
Ma, one can observe that, bár az MFN-záradék előnye a befektetési választottbírósági eljárás széleskörű alkalmazása, vannak, sajnálatos módon, nincs egységes és előrelátható értelmezési színvonal a választott bíróságok részéről, különösen az eljárási és vitarendezési záradékok alkalmazásának kérdését illetően.
Zuzana Vysudilova, Aceris Law LLC
[1] UNCTAD, Legkedveltebb nemzetkezelés, UNCTAD sorozat a nemzetközi befektetési megállapodások kérdéseiről II (2010), p. 13
[2] Bayindir Insaat Turizm Ticaret ve Sanayi A.S.. v. Pakisztáni Iszlám Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 03/29, Díj, 27 augusztus 2009, mert. 387.
[3] C. McLachlan, „Nemzetközi befektetési arbitrázs - alapelvek”, 2nd szerk., Oxford University Press (2017), mert. 7.45.
[4] C. McLachlan, „Nemzetközi befektetési arbitrázs - alapelvek”, 2nd szerk., Oxford University Press (2017), mert. 7.305.
[5] Szuez, General Water Society of Barcelona S.A., és az InterAguas Servicios Integrales del Agua S.A v. Argentin Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 03/17, Határozat a joghatóságról, 16 Lehet 2006, mert. 55.
[6] Lásd pl., P. Dumberry, „A FET szabvány importálása az MFN záradékok révén: A BIT-ek empirikus vizsgálata”, ICSID áttekintés, Vol. 32, Nem. 1 (2017), pp. 116-137.
[7] Lásd pl., MTD Equity Sdn. Bhd. és az MTD Chile S.A. v. A Chilei Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 01/7, Díj, 25 Lehet 2004, legjobb. 100-104; Bayindir Insaat Turizm Ticaret ve Sanayi A.S.. v. Pakisztáni Iszlám Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 03/29, Díj, 27 augusztus 2009, legjobb. 153-160.
[8] Lásd pl., Impregilo S.p.A. v. Argentin Köztársaság I., ICSID ügy. ARB / 07/17, Díj, 21 június 2011, mert. 334; CC / Devas (Mauritius) kft, Devas Employees Mauritius Private Limited és Telcom Devas Mauritius Limited v. Indiai Köztársaság, PCA-ügy. 2013-09, Díj a joghatóság és érdemekért, 25 július 2016, mert. 496.
[9] Lásd pl., úr. Franck Charles Arif kontra. A Moldovai Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 11/23, Díj, 8 április 2013, mert. 396; Consutel Group S.p.A. felszámolás alatt v. Algériai Népi Demokratikus Köztársaság, PCA-ügy. 2017-33, Záró díj, 3 február 2020, legjobb. 354-359.
[10] Emilio Agustin Maffezini v. Spanyol Királyság, ICSID ügy. ARB / 97/7, A bíróság határozata a joghatósági kifogásokról, 25 június 2000, mert. 56.
[11] Austrian Airlines v. Szlovák Köztársaság, UNCITRAL, Díj, 20 október 2009, mert. 124.
[12] Impregilo S.p.A. v. Argentin Köztársaság I., ICSID ügy. ARB / 07/17, Díj, 21 június 2011, mert. 55.
[13] European American Investment Bank AG (Ausztria) v. Szlovák Köztársaság, PCA-ügy. 2010-17, Joghatósági díj, 22 október 2012, legjobb. 446-4596.
[14] Servier Laboratories, S.A.S., Biogyógyszerek, S.A.S. valamint a Arts et Techniques du Progres S.A.S. v. Lengyel Köztársaság, UNCITRAL, Díj, 14 február 2012, mert. 51.
[15] Impregilo v. Argentin Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 07/17, Brigitte Stern professzor egyetértő és különvéleménye, 21 június 2011, mert. 14.
[16] Impregilo v. Argentin Köztársaság, ICSID ügy. ARB / 07/17, Brigitte Stern professzor egyetértő és különvéleménye, 21 június 2011, legjobb. 47 és 99.
[17] C. McLachlan, „Nemzetközi befektetési arbitrázs - alapelvek”, 2nd szerk., Oxford University Press (2017), mert. 7.312.
[18] ILC 1978 Cikkek és kommentárok tervezete, A cikkek kommentárja 9 és 10, mert. 11.
[19] Christian Doutremepuich professzor és Antoine Doutremepuich v. a Mauritiusi Köztársaság, PCA-ügy. 2018-37, Joghatósági díj, 23 augusztus 2019, mert. 217.
[20] Dawood Rawat v. Mauritiusi Köztársaság, PCA-ügy. 2016-20, Joghatósági díj, 6 április 2018, legjobb. 186-187.