Az New York-i egyezmény a külföldi választottbírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról 1958 (New York-i egyezmény) kulcsfontosságú eszköz a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás hatékonyságában. Az New York-i egyezmény minden szerződő felet megköveteli, felett 160 államban 2016, egyrészről a nemzetközi választottbírósági megállapodások elismerése és végrehajtása, és másfelől a nemzetközi választottbírósági határozatok, nagyon korlátozott figyelmeztetésekre is figyelemmel.
A nemzetközi választottbírósági megállapodások feltételezhető érvényességének alapvető követelményét a 8. Cikk tartalmazza 2(1) a New York-i egyezmény amely előírja, hogy a szerződő államok kötelesek elismerni az írásbeli megállapodásokat a múltbeli vagy jövőbeli viták rendezésére, ha a kérdést választottbírósági úton lehet rendezni.. További, cikknek megfelelően 2(3), ha a felek rendelkeznek ilyen választottbírósági megállapodásról, a nemzeti bíróságoknak a Feleket választottbírósági eljárásba kell fordítaniuk, és nem szabad a vitát meghallgatniuk.
Cikk 3 a New York-i egyezmény előírja a külföldi választottbírósági határozatok feltételezhető véglegességét azáltal, hogy a szerződő államokat kötelezővé teszik a külföldi választottbírósági határozatok kötelező érvényűnek nyilvánítására és végrehajtására, a 11. cikkben foglalt nagyon korlátozott kivételekre is figyelemmel 5 a New York-i egyezmény (például. a joghatóság túllépése, az alapvető eljárási jogok és a közrend megsértése).
Gyakorlati szempontból, az odaítélés „külföldi”, ha azt olyan joghatóságon kívül adták ki, amelyen az a fél, amelyben valamelyik fél végrehajtására törekszik, és akkor hajtják végre, ha mindkét joghatóság aláírja a New York-i egyezmény.
Ebből adódóan, az New York-i egyezmény nem érinti a nemzeti bíróság azon jogát, hogy az ugyanabban a joghatóságban meghozott ítéletet megsemmisítse vagy hatályon kívül helyezze, mert ez nem tekinthető külföldi díjnak, de hazai díj.