A szétválaszthatóság vélelme a nemzetközi választottbírósági eljárásban azt jelenti, hogy a nemzetközi választottbírósági megállapodás érvényessége elkülönül és elemzésre kerül a szerződés többi részétől függetlenül. Lehet, hogy csak maga a választottbírósági megállapodás érvényes, míg a többi szerződés nem, Vagy fordítva.
Ezt a feltételezést minden fejlett joghatóságban elismerik. Ennek a széles körű elismerésnek az a célja, hogy elősegítse a hatékony vitarendezési rendszert azáltal, hogy fenntartja a megállapodás érvényességét a választottbírósági eljárás során, annak ellenére, hogy kétségei merülnek fel az alapul szolgáló szerződés érvényességével kapcsolatban. Mivel a vita során a megállapodás érvényessége gyakran kétséges, magát a választottbírósági eljárást nem rontja az alapul szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása.
Svájc volt az egyik első joghatóság, amely végrehajtotta a szétválaszthatóság vélelmét, az elején 20th század. A svájci bíróságok a választottbírósági megállapodást eljárási jellegűnek tekintik, nem érdemi, és támaszkodjon erre a képesítésre a vélelem fenntartása érdekében, ma megtalálható a cikkben 178 a nemzetközi magánjogról szóló svájci törvény.
Németországban, a szétválaszthatóság fogalmát már a. sz. elején felismerték és elfogadták 20th század. azonban, a választottbírósági megállapodás függetlenségét a felek szándékának függötték. Csak benne volt 1998 hogy Németország elfogadta az UNCITRAL modelltörvényt, és teljes mértékben integrálta az elválaszthatóság feltételezését.
Az Egyesült Államok ezt a feltételezést is nagyon korán elismerte, szakaszban 2 a szövetségi választottbírósági törvény. A bíróságok mind nemzetközi, mind hazai ügyekben fenntartották a feltételezést. Két fő eset határozta meg a hangot ebben a tekintetben, azaz, Robert Lawrence Co kontra. Devonshire Fabrics Inc. (egy második kör döntést) és Prima Paint Corp. v. Árvíz & Conklin Mfg. Co. (az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 2003 1967). Az utóbbi esetben, a Legfelsõbb Bíróság úgy vélte, hogy a vélelem alóli kivétel a felek ellentétes megállapodása lenne. A bíróság érvelését a német bírósági határozatok ihlette.
Franciaországban, a szétválaszthatóság vélelmét a kaszációs bíróság helybenhagyta Gosset v. Carapelli ban ben 1963. Ezt követően a cikk kodifikálta 1442 Az új polgári perrendtartás.
Angliában, bár először vonakodnak elfogadni a szétválaszthatóság vélelmét, az angol fellebbviteli bíróság 2006 1993, ban ben Harbour Assurance Co v. Kansa General International Insurance Co., hogy a szerződés érvényességének kérdése nem volt hatással a választottbírósági kikötés érvényességére.