A Róma I. és a Róma II. Rendeletek relevanciája a nemzetközi választottbírósági ügy érdemére alkalmazandó jog meghatározása szempontjából élénk vita tárgya.
Az Európai Unión belül („USA”), Szabályozás (EK) Nem. 593/2008 a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról („Róma I.”)[1] és Szabályozás (EK) Nem. 864/2007 a szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó jogról („Róma II”)[2] felülírják az uniós államok nemzeti törvényeit (Dánia kivételével) és egységes szabályokat állapítson meg a legtöbb polgári és kereskedelmi ügyben alkalmazandó jog meghatározására, törvényütközés esetén (A. szakasz).
Úgy tűnik, hogy a nemzetközi választottbírósági eljárásban az az álláspont érvényesül, hogy a törvényszékeket nem kötik a Róma I. és a Róma II, amelyek elvileg csak az uniós bíróságokra nézve kötelezőek. Mindazonáltal, ezek az EU-eszközök hasznos útmutatásként szolgálhatnak a választottbírák számára, amikor felkérik őket, hogy döntsenek a jogviták érdeméről, a felek jogválasztásának hiányában (B. szakasz).
Azáltal, hogy szerződésükben meghatározzák az irányadó jogot, a felek megakadályozhatják az alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos nézeteltéréseket, így időt és költségeket takaríthat meg, ha vita merülne fel (C. szakasz).
A) Róma I. és Róma II áttekintése
– Általános alkalmazási kör
A Róma I. rendeletet kell alkalmaznitörvényütközéssel járó helyzetekben, nak nek szerződéses kötelezettségek polgári és kereskedelmi ügyekben” (Cikk 1(1) nak,-nek Róma I.). Időtől, ez érvényesután kötött szerződésekhez 17 december 2009” (Cikkek 28 és 29 nak,-nek Róma I.). Az ezen időpont előtt megkötött szerződésekre az előd jogi aktus az irányadó, azaz, az 1980 Egyezmény a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról.[3]
A Róma II rendelet alkalmazandóhelyzetekben törvényütközéssel jár, nak nek szerződésen kívüli kötelezettségek polgári és kereskedelmi ügyekben” (Cikk 1(1) nak,-nek Róma II). Ez irányítjaa kárt okozó események, amelyek a hatálybalépését követően következnek be”, azaz, tól től 11 január 2009 tovább (Cikkek 31 és 32 nak,-nek Róma II).
– Fél autonómia az alkalmazandó törvény kiválasztásához
Mindkét római rendelet elismeri a felek szabadságát, hogy saját törvényeiket választhassák:
„A szerződésre a felek által választott jog az irányadó” (Cikk 3(1) nak,-nek Róma I.);
„A felek megállapodhatnak abban, hogy szerződésen kívüli kötelezettségeket az általuk választott jognak vetnek alá” (Cikk 14(1) nak,-nek Róma II).
A bulik’ az autonómia e tekintetben nem korlátlan, azonban. Marad, többek között, minden kényszerítő kötelező szabályra figyelemmel (Cikk 9 nak,-nek Róma I.; Cikk 16 nak,-nek Róma II).
– Alkalmazandó törvény a választás hiányában
Ahol a felek nem döntenek érvényes jogválasztásról, és jogszabályütközés áll fenn, a római rendeletek általános szabályokat határoznak meg az alkalmazandó jog meghatározására, bizonyos körülményekre alkalmazandó különös szabályokkal együtt.
Cikk szerint 4 nak,-nek Róma I., az általános szabály, hogya szerződésre annak az országnak a joga az irányadó, ahol a szerződés jellegzetes teljesítéséhez szükséges fél szokásos tartózkodási helye található”, és ahol az ilyen törvény nem határozható meg, „annak az országnak a törvényei, amellyel a legszorosabban kapcsolódik.”
Cikk szerint 4 nak,-nek Róma II, az általános szabály az, hogy „a jogellenes károkozásból eredő szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó jog annak az országnak a joga, amelyben a kár bekövetkezik, függetlenül attól az országtól, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett, és függetlenül attól az országtól vagy országoktól, ahol a kár bekövetkezett. amelyek az esemény közvetett következményei bekövetkeznek.”
– Univerzális alkalmazás
További, mindkét római rendelet egyetemesen alkalmazandó. Ez azt jelenti, ahol egy kötelezettség a Róma I. vagy a Róma II. hatálya alá tartozik, bármely olyan törvényt, amelyet kollíziós szabályaik vagy a felek választása alapján alkalmazhatónak neveznekkell alkalmazni, függetlenül attól, hogy egy tagállam jogszabályai-e” (Cikk 2 nak,-nek Róma I.; Cikk 3 nak,-nek Róma II). Más szavakkal, a római rendeletek alapján, Az EU bíróságait fel lehet hívni nem uniós jog alkalmazására.
B) Róma I. és Róma II. a nemzetközi választottbíróságban
– Amit a Róma I. és a Róma II szövege elképzel
A Róma I. és a Róma II. Hallgat arról a kérdésről, hogy a jogvita érdemére alkalmazandó jog meghatározása során kötelezik-e az uniós államban székelő nemzetközi választottbírákat..
Róma csak kizárjaválasztottbírósági megállapodások”Alkalmazási köréből (Cikk 1(2)(e) nak,-nek Róma I.). Róma I. szövege – kifejezetten a „választottbírósági megállapodások” – elismeri a választottbírósági kikötés elválaszthatóságát a főszerződéstől. Cikk kizárása 1(2)(e) csak a választottbírósági kikötésre alkalmazandó jog meghatározására terjed ki, azaz, mindkét nemzeti bíróság előtt felmerülő kérdés (többek között, a megsemmisítés és / vagy a végrehajtási eljárások során) és választott bíróságok. Nem válaszol arra a kérdésre, hogy a törvényszékek kötelesek-e követni a Róma I.-et a vita tartalmára alkalmazandó jog eldöntése érdekében, azonban, ami más kérdés.
Ellentétben az I. Rómával, A Róma II. Nem zárja ki kifejezetten a választottbírósági kikötéseket (sem általában a választottbíróság) tárgyi köréből. Valójában, preambulumbekezdés 8 nak nek Róma II előírja, hogy a Róma II.kell alkalmazni, függetlenül a megkeresett bíróság jellegétől.”A„ törvényszék ”kifejezést a Róma II, és csak egyszer jelenik meg a preambulumbekezdésben 8, míg a Róma II szövegében máshol csak a bíróságokra hivatkoznak. Ez a kifejezés nagyobb valószínűséggel utal az EU állami bíróságainak különböző osztályaira, és nem a választott bíróságokra. A Róma II nem hallgat arra, hogy köti-e az EU-ban székelő választott bíróságokat.
– Miért nem kötik a Róma I. és a Róma II a nemzetközi választottbírákat?
Az európai rendeletek csak az EU-államokra és azok nemzeti bíráira kötelezőek. A nemzetközi választottbírák nem egy adott állam szervei, azonban. Következésképpen, ezek nem, elvben, a Róma I. és a Róma II.
Ez nem ássa alá a rendeletek tekintélyét, azonban. Gyakorlatban, A nemzetközi bíróságokat a jogvita érdemére alkalmazandó jog meghatározásakor az ezen okmányokban található széles körben elfogadott szabályok befolyásolják. Rendszerint figyelembe vesznek minden kényszerítő kötelező szabályt és a közrendet érintő aggályokat is, a végrehajtható ítélet meghozatalára vonatkozó kötelezettségük fényében, valamint az uniós bíróságok felügyeleti szerepe a választottbírósági határozat megsemmisítése és végrehajtása során.
– Törvények és intézményi szabályok a nemzetközi választottbírósági ügy érdemében alkalmazandó jogról
Megerősödik az a nézet, miszerint a nemzetközi választottbírák nem kötelesek betartani a Róma I. és a Róma II. Rendelet kollíziós szabályait, bizonyos mértékig, valami által Európai Konferencia a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról 21 április 1961 (az "1961 egyezmény”), melyik sok uniós tagállamot kötelez, Franciaországot is beleértve. VII. Cikk(1) a 1961 A jogvita érdemére alkalmazandó jogra irányadó egyezmény előírja, hogy, a felek jogválasztásának hiányában, „a választottbírák a megfelelő törvényt alkalmazzák az ütközés szabálya szerint, amelyet a választottbírák alkalmazhatónak tartanak.”
Hasonlóképpen, Cikk 28(2) az UNCITRAL mintatörvénye a nemzetközi kereskedelmi választottbíróságról (1985 változat, módosított 2006 változat), amely alapján a nemzeti jogszabályokban ben 84 Államok összesen 117 joghatóságok" alapul, előírja, hogy „[f]a felek esetleges kijelöléseinek gyengülése, a választottbíróság az általa alkalmazandónak ítélt kollíziós szabályok által meghatározott jogot alkalmazza.Bizonyos nemzeti választottbírósági törvények odáig terjednek, hogy felhatalmazzák a választott bírókat a törvény közvetlen alkalmazására (vagy jogszabályok) megfelelőnek tartják, ezzel teljesen kiszorítva a hagyományos kollíziós út követésének szükségességét (lát, például, Cikk 1511 a francia polgári perrendtartásnak és rövid vita itt, kérdés 6).
A legtöbb nemzetközi választottbírósági intézmény hasonló rendelkezéseket fogad el szabályaiban, lehetővé téve a választottbírák számára az érdemben alkalmazandó jog megválasztását, általában anélkül, hogy bármilyen különös kollíziós szabályt be kellene tartani. Például, Cikk 21(1) a 2017 ICC szabályok (lát vita is az 2021 felülvizsgált ICC-szabályok) előírja, hogy ha a felek nem határozták meg vitájuk érdemére alkalmazandó jogot, „a választott bíróság alkalmazza azokat a jogszabályokat, amelyeket megfelelőnek ítél.- Hasonlóképpen, cikk alapján 22(3) a 2020 LCIA szabályok (lát is egy a nemrégiben felülvizsgált kommentár 2020 LCIA szabályok), ha a felek nem választottak jogot, „a választottbíróság alkalmazza a törvényt(s) vagy az általa megfelelőnek tartott jogszabályok.”
c) Tanácsadás kereskedelmi feleknek: Szerepeljen az irányadó törvény záradékát a szerződésében
Az irányadó törvény kikötése lehetővé teszi a felek számára, hogy meghatározzák a szerződés értelmezésére irányadó jogot és a szerződés alapján felmerülő esetleges vitákat. A nemzetközi elemű szerződés tárgyalásakor a felek körültekintőek tartalmazniuk egy irányadó jogi záradékot, hogy nagyobb fokú biztonságot és kiszámíthatóságot érjenek el szerződéses kapcsolatukban, valamint hogy elkerüljék az alkalmazandó jogszabályok vitájának idejét és költségeit., ha vita merülne fel.
Ebben a tekintetben, a nemzetközi választottbírósági feleknek jelentős mozgástere van a szerződésükre alkalmazandó jog megválasztásában, ami csak egy a több közül a nemzetközi választott bíróságon felmerülő jogválasztási kérdések. Az ilyen törvényeknek nem feltétlenül kell egy állam hivatalos jogának lenniük. A választottbírók a jogszabályokat is figyelembe vehetik, mint például a kereskedelmi szokások és lex mercatoria. Bizonyos esetekben, a törvényszék felhatalmazást kap arra is, hogy, Valamint a jó az"Vagy"békés zeneszerző”, azaz, a természetes igazságérzettel, anélkül, hogy bármilyen jogi szabály kötelezné őket (lát, például, Cikk 28(3) nak,-nek 2006 UNCITRAL modelltörvény).
***
Összegezve, annak ellenére, hogy az EU-ban székelő nemzetközi választott bíróságok bíróságait nem kötik közvetlenül a Róma I. és a Róma II, mindkettő formailag csak az EU-tagállamok nemzeti bíróságait kötelezi (Dánia kivételével), általában általuk vezetve állnak. Ezt azzal magyarázzák, hogy mindkét eszköz kifinomult és széles körben elfogadott kollíziós szabályokat tartalmaz a jogvita érdemére alkalmazandó jog meghatározásához., a felek választásának hiányában. Ideális esetben, a feleknek ajánlatos a szerződésükbe egy irányadó jogi záradékot felvenni, azonban, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az alkalmazandó törvények elleni küzdelem teljes akadálya.
[1] Szabályozás (EK) Nem. 593/2008 az Európai Parlament és a Tanács ... - i határozata 17 június 2008 a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (elérhető itt).
[2] Szabályozás (EK) Nem. 864/2007 az Európai Parlament és a Tanács ... - i határozata 11 július 2007 a szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó jogról (elérhető itt).
[3] 80/934/EGK: Rómában aláírásra megnyitott szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló egyezmény 2004 19 június 1980 (elérhető itt).