A nemzetközi szokásjog jelentős szerepet játszik a befektetési választottbírósági vitákban. A felek gyakran hivatkoznak a nemzetközi szokásjogra, mint másodlagos jogforrásra a kétoldalú beruházási szerződés értelmében (BIT) vagy állami szerződés. Egyes esetekben, választottbíróságok elfogadták a szokásjog hangsúlyosabb szerepét, azaz, mint a nemzetközi jog önálló forrása. Ilyen módon, a választottbíróságok vitathatatlanul segítették a nemzetközi szokásjog kialakulását és kikristályosodását.
Lent, alatt feltárjuk a nemzetközi szokásjog kialakulását A Nemzetközi Bíróság alapokmánya (ICJ), hogy azután elemezze a befektetési választottbíráskodásban betöltött szerepét.
A nemzetközi szokásjog kialakulása
Cikk 38 az ICJ Statútumának tekintendő a formális „a nemzetközi jog forrásai”, ahol a nemzetközi szokásjog meghatározása:törvényként elfogadott általános gyakorlat bizonyítéka”. Cikk 38(1) Az ICJ Statútumának pontja a következőképpen határozza meg a nemzetközi jog forrásait:
Így, a nemzetközi szokásjog az idő múlásával alakul ki az alapján (én) az államok képviselőinek következetes gyakorlata, akik (ii) úgy gondolja, hogy köti őket egy ilyen gyakorlat (jogi vélemény).[1]
államok gyakorlata
A gyakran idézett Északi-tengeri kontinentális talapzati tokok, amelyben az ICJ elemezte 15 a határok lehatárolásával kapcsolatos ügyek, állam gyakorlatát tartották objektív kritériumnak, aminek lennie kell:[2]
- általánosan elismert,
- kiterjedt és egységes,
- egy bizonyos időtartamú.
Érdekes módon, időtartamát illetően, az ICJ nem határozott meg fix határidőt. Inkább, megjegyezte, hogy "csak rövid idő múlása nem feltétlenül, vagy önmagában, akadálya a nemzetközi szokásjog új szabályának kialakításának”.[3]
Jogi vélemény
Jogi vélemény úgy értendő, mint a „szubjektív” nemzetközi jogi szokás eleme.[4] Ebben a tekintetben, Az államoknak meg kell győződniük arról, hogy a gyakorlatot a nemzetközi jog megköveteli vagy megengedi.[5] Amint azt az ICJ in Katonai és félkatonai tevékenységek Nicaraguában és ellene, jogi vélemény attól a meggyőződéstől függ, hogy a gyakorlat szükséges:[6]
[F]vagy kialakítandó új szokásszabály, nem csak az érintett cselekményeknek kell „egy állandó gyakorlatnak minősülniük”, de kísérniük kell a helyes vagy szükséges véleménye. Vagy az ilyen intézkedéseket meghozó államok, vagy más államok, amelyek képesek reagálni rá, úgy kellett viselkedniük, hogy magatartásuk „bizonyítéka annak a meggyőződésnek, hogy ezt a gyakorlatot kötelezővé teszi egy olyan jogállamiság, amely megköveteli”.. Egy ilyen hit szükségessége. azaz, szubjektív elem létezése, magában foglalja a fogalmát helyes vagy szükséges véleménye. (I.C.J. jelentések 1969, p. 44, mert. 77.)
Nemzetközi szokásjog a befektetési választottbíráskodásban
Míg a nemzetközi szokásjogra általában másodlagos szabályként hivatkoznak a befektetési választottbíráskodásban, egyes törvényszékek önálló kereseti forrásnak tekintették.
Cambodia Power Company v. Kambodzsa és az Electricité du Cambodge
Ban ben Cambodia Power Company v. Kambodzsa, különböző áramvásárlási szerződésekből eredő, az angol jog hatálya alá tartozik, és Kambodzsában állami szervezetekkel kötöttek, a befektető keresetet nyújtott be a válaszadók állítólagos szerződésszegése és a „a nemzetközi jog alapelvei”.[7]
Míg a befektető nem részletezte, hogy mely jogsértésekre kívánja alapozni követelését, a választottbíróság úgy ítélte meg, hogy a befektető a nemzetközi szokásjogon alapuló jogsértésre utalt, beleértve az esetleges kisajátítási igényt is.[8]
Kambodzsa tiltakozása ellenére, a törvényszék a nemzetközi szokásjog alapján fenntartotta a joghatóságát a befektető követelésére a következő alapon:[9]
- A nemzetközi szokásjog minden jogválasztástól függetlenül alkalmazandó volt a vitára.
- Az alkalmazandó nemzeti jog meghatározása nem zárja ki a nemzetközi jog igénybevételét.
Ebben a tekintetben, A törvényszék azt is megjegyezte, hogy „maga az angol jog kifejezett megválasztása is magában foglalja (nem pedig kiszorítja) legalább a nemzetközi szokásjog összessége, mivel a nemzetközi szokásjog (azaz. az államok általános gyakorlatát, amelyet jogi kötelezettség érzetéből követtek) a Common Law részét képezi egy jól bevált alapítási elv alapján.”[10]
Összefoglalva, A törvényszék megállapította, hogy a nemzetközi szokásjog elkerülhetetlenül releváns volt a befektetési választottbírósági vitákban, mivel „a védelmi minimumszabályokat megállapító normarendszer”:[11]
Emmis International Holding, B.V., Emmis rádió üzem, B.V., MEM Magyar Electronic Media Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. v. A Magyar Köztársaság
Ban ben Emmisv. Magyarország, Magyarország Svájccal és Hollandiával kötött kétoldalú beruházási szerződéseiből eredően, az igénylők a nemzetközi szokásjog alapján kisajátítási kérelmet nyújtottak be.[12]
Magyarország a szabály alapján kifogásolta a követelést 41(5) az ICSID Választottbírósági Szabályzatának azon az alapon, hogy „jogi alap nélkül”, azt állítva, hogy nem járult hozzá"a nemzetközi szokásjog szerinti önálló kötelezettségekből eredő követelések választottbírósági eljárására”.[13]
Az Emmis törvényszék hangsúlyozta a felek egyetértésének terjedelmét, nem pedig a vitára alkalmazandó jogot.[14] Így, a törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vitarendezési záradék a holland BIT-ben (Cikk 10) elég tág volt ahhoz, hogy magában foglalja a nemzetközi szokásjog szerinti kisajátítási igényt is, míg a svájci BIT a nemzetközi szokásjog alapján nem engedett önálló követelést:[15]
Cikk 10 a svájci BIT, feltételei szerint, egyéb hozzájárulás hiányában korlátozott, nak nek '[egy] cikkel kapcsolatos vita 6 e megállapodás". Cikk 6 tartalmazza a Szerződés kisajátítással kapcsolatos kikötését. Ez a hozzájárulás tehát nem elég széles ahhoz, hogy magában foglalja a kisajátítás nemzetközi szokásjogi normájának megsértésére vonatkozó külön keresetet. [...].
azonban, Cikk 10 Hollandia BIT, amelyekre a felperesek kifejezetten támaszkodtak legutóbbi beadványaikban, általában arra utal, hogy "[egy]bármely Szerződő Fél és a másik Szerződő Fél beruházója között egy beruházás kisajátításával vagy államosításával kapcsolatos vitás kérdés. 10 nem kapcsolódik kifejezetten a cikkhez 4(1), amely rögzíti a kisajátítással kapcsolatos szerződési normát. Valóban, Cikk 4(1) egyáltalán nem használja a „kisajátítás vagy államosítás” kifejezést. Helyette, funkcionálisan az „intézkedések megfosztására” utal, közvetlenül vagy közvetve, a másik Szerződő Fél befektetői befektetéseikről”. Ezen a ponton, a Törvényszék nem dönt arról, hogy a választottbírósághoz való hozzájárulás[egy]ny vita … egy beruházás kisajátításával vagy államosításával kapcsolatban” cikkben 10 pontja szükségszerűen a cikken alapuló vitákra korlátozódik 4(1). A kisajátítás és az államosítás olyan kifejezések, amelyek a nemzetközi szokásjog normáira is utalhatnak, ahol az ilyen fogalmakat széles körben mérlegelték és alkalmazták.
Ezek a határozatok azt sugallják, hogy a nemzetközi szokásjogon alapuló követelések a befektető-állami választottbíróság joghatósága alá tartozhatnak.. Úgy tűnik, a bíróságok számára a kulcskérdés a felek választottbírósági hozzájárulásának terjedelme, amelyet egy BIT tartalmazhat, szerződés, vagy nemzeti törvény.[16] Másrészről, ha egyértelmű, hogy a felek beleegyezése kizárta a nemzetközi szokásjog szerinti követeléseket, akkor vitatható, hogy a felek nem támaszkodhatnak a nemzetközi szokásjogra, mint önálló forrásra.[17]
The Relevance of Arbitral Awards
Akárcsak a nemzetközi bírósági döntések, a választottbírósági határozatok nem bizonyítékai az államok azon gyakorlatának, hogy a nemzetközi jog alapján szokásszabályt alakítsanak ki.[18] azonban, a választottbírósági határozatok fontos szerepet játszhatnak a nemzetközi szokásjog fejlődésében, különösen akkor, ha a választottbírók megerősítik és tisztázzák az ilyen szabályok tartalmát.[19] Eszerint, a végső elemzés arról, hogy az államok gyakorlata és a jogi vélemény a választottbíróság hatáskörébe tartozik:[20]
[Díjat] felismerheti egy új szokásjog létezését, és ebben a korlátozott értelemben kétségtelenül a fejlődés végső szakaszának tekinthető., de, magától, nem tud ilyet létrehozni.
Továbbá, amint azt prof. Dumberry, a szokásszabályról szóló jogerős döntés nemcsak a választottbíróságokat érintheti, amelyek a jövőbeni döntésekben ugyanezt az érvelést alkalmazhatják, hanem az államok magatartása a törvényszék megállapítására válaszul.[21]
Összegezve, bár a választottbírósági határozatok nem hoznak létre szokásszabályokat a nemzetközi jog szerint, a választottbíróknak fontos szerepük lehet e szabályok elismerésében és a későbbi állami gyakorlatok befolyásolásában.
[1] P. Dumberry, A méltányos és méltányos bánásmód szabványa a nemzetközi szokásjog szabályává vált??, 8(1) Nemzetközi vitarendezési folyóirat, p. 157.
[2] Északi-tengeri kontinentális talapzati tokok (Németországi Szövetségi Köztársaság/Dánia; Németországi Szövetségi Köztársaság/Hollandia), Ítélet, I.C.J. jelentések 1969, p. 3, ¶ 74.
[3] Ugyanott.
[4] Lát, például., A. rádzsput, "Fejezet 6: Szabályozási szabadság mint nemzetközi szokásjog” c Szabályozási szabadság és közvetett kisajátítás a befektetési választottbírósági eljárásban, (2018) p. 122.
[5] Lát E. Serbenco, A szokásos és a hagyományos szabályok kapcsolata a nemzetközi jogban, 2011(13) Román Nemzetközi Jogi Lap, p. 89.
[6] Katonai és félkatonai tevékenységek Nicaraguában és ellene (Nicaragua kontra. Amerikai egyesült államok), Érdemi, Ítélet, I.C.J. jelentések 1986, p. 14, ¶ 207 (kiemelés hozzáadva).
[7] Cambodia Power Company v. Kambodzsai Királyság és Electricité du Cambodge, ICSID ügy. ARB/09/18, Határozat a joghatóságról, 22 március 2011, ¶¶ 60-63.
[8] Azonosító., ¶ 329.
[9] Azonosító., ¶¶ 330-332.
[10] Azonosító., ¶ 333.
[11] Azonosító., ¶ 334.
[12] Emmis International Holding, B.V., Emmis rádió üzem, B.V., MEM Magyar Electronic Media Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. v. A Magyar Köztársaság, ICSID ügy. ARB/12/2, Döntés az alperes kifogásáról az ICSID választottbírósági szabálya alapján 41(5), 11 március 2013, ¶ 15.
[13] Azonosító., ¶ 58.
[14] Azonosító., ¶ 77.
[15] Azonosító., ¶¶ 81-82 (hangsúlyozások hozzáadva).
[16] K. Parllet, Követelések a szokásos nemzetközi jog szerint az ICSID választottbírósági eljárásban, 31(2) ICSID Rev.-FILJ., p. 454.
[17] Ugyanott.
[18] P. Dumberry, A díjak szerepe és jelentősége a formációban, Szokásos szabályok azonosítása és fejlődése a nemzetközi befektetési jogban, 33(3) J. of Intl. Arb., p. 287.
[19] Ugyanott.
[20] Azonosító., p. 275 (citing to the former ICJ Judge Mohamed Shahabuddeen).
[21] Azonosító., p. 278.