Ez a Nemzetközi Büntetőbíróság választottbírósági ítélete az estoppel fogalmára és a felek közötti képviseleti megállapodásra vonatkozik, és hogy a szerződés az Egyesült Nemzetek embargója ellenére érvényes és végrehajtható volt-e, a svájci jog szerinti szerződés vonatkozásában.
Amíg a szerződést teljesítették, Kuvait invázióját követően az Egyesült Nemzetek Szervezete iraki embargót rendelt el. A kérelmező később választottbírósági keresetet nyújtott be, mivel a képviselői megállapodás alapján megbízottként nem fizette meg a jutalékát.
Első, a választottbíróság megvizsgálta joghatóságát. Fenntartotta saját hatáskörét azon az alapon, hogy a Felperes aláírta a Képviseleti Megállapodást, és ezért fél volt, hogy a megállapodás kifejezett novációja nem történt (és ennek eredményeként, a választottbírósági megállapodás) amint azt a svájci törvény előírja, és hogy a választottbírósági eljárást megfelelően indították és a felperes jogi tanácsadója kezdte meg.
Második, az ügy érdemi kérdéseivel kapcsolatban, a választottbírósági bíróság a felperesvel szemben az ügynöki jutalékok megfizetésére irányuló igényében állt.
A választottbíróság úgy érvelt, hogy a felek által aláírt és az ügynökként eljáró keresetnek jutalékot fizető képviselői megállapodást felfüggesztették az iraki embargó alatt.
A szerződés nem sértette ezt az embargót, azt találta, mivel maga előírja, hogy a szerződéses kötelezettségek továbbra is érvényesek és végrehajthatók maradnak az embargó feloldása után.
A választottbíróság azt is jelezte, hogy noha a svájci törvények szerint az estoppel nem létezik, és a Felperes azt állította, hogy az Alperest megakadályozták a Képviseleti Megállapodás érvénytelenségének követelésén, mivel a megállapodást részben teljesítették, az alperes nem bántalmazta jogait (a svájci jog szerint az estoppelhez legközelebb eső fogalom) követelje a képviseleti megállapodás érvénytelenségét. Ahogy a Törvényszék indokolta, az embargót végrehajtó jogi keret a nemzetközi közrend részét képezte, és így kötelező volt a felek számára, de a képviseleti megállapodás nem sértette az Egyesült Nemzetek embargóját, következésképpen érvényes volt.
Végül, a választottbíróság megvizsgálta a kompenzáció tényleges összegét a Bizottság által az alperesnek a felperesnek fizetendő jutalék alapján. A megállapodás a Bizottság jutalékának megállapításáról rendelkezik 11 a teljes szerződéses ár százaléka, amelyet tisztességes kompenzációnak határoztak meg, a cikkre támaszkodva 42.2 pontjában, amely ezt biztosítja:
„Azokat a kártérítéseket, amelyek összegében nem állapíthatók meg, a bíró mérlegelése alapján értékeli, tekintettel a szokásos eseményekre és a sértett fél intézkedéseire.”